Éretten hullik, dió a fáról
Héjáról válik a zöldes burok
Kibontja magát kérges falából
Ráfonja magát néhány hurok
Csontház kagylóban pihen az álom
Áttetsző hártya, részekre bontja
Eget és Földet együtt találom
Horizont fénye bíborát ontja
Távolban, messze, nagy tüzek égnek
Fojtó füstjének nyoma sem marad
Lágy szellő fejti fátylát az égnek
Lelkem sóhaja, hírnökként halad
Fény és az árnyék, egymásba olvad
Ahogy testemmel, testedhez érek
Eltűnő Nap, őrzi a Holdat
Ahogyan én is általad élek!
leka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése