Parázna sóhajom lassú kéjjel ölel
arany-emlékpor hull a jelenre
indaként fon át lázas lüktetésem
koldusává válok érintésednek.
Csókod puha ívét ajkaimon őrzőm,
míg egymás árnyékába bújva pihenünk
vágyléptű gondolatom áthalad a csöndön
s feltörni vágyik hússzín szenvedélyünk.
Magamhoz szorítva bágyadt csöndbe súgom
szemérmetlen szavam egyre vetkőztet
fényedből nőve biztosan tudom
Te illatot adsz - én meg meleget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése