Este van, lehajolok
egy papírcsónakot
az ölemben tartok
kibontsam mi írva
sok év óta rajta
halványodtak a sorok
szorosan sorban
egymás alatt éltek
öleltek, szerettek
ringattak olyan vízen
a nesz hullám volt
a pillantás forrás
a szádon a csobogás
most itt szorítom
markomban gyűröm
többet olvasni
már nem tudom...
Szigeti Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése