Tudod arra gondoltam,
hogy megérkezik a sötét minden nap,
a nappal ragyogó fényeit
felváltja a kilátástalan sötét,
de talán,
a sok kis égi lámpás azért van,
ne legyen olyan reménytelen,
nincs oly vakító fényük,
mint a forróságában is szeretett Napnak,
de annyi van, amennyi elég,
hogy ne legyen félelmetes az éjszaka…
és az embernek is vannak saját,
napszaktól független,
szinte kibírhatatlan sötétségei,
ami eltakarva a nappali fényességet,
belékúszik észrevétlen,
az a sötét igazán kilátástalan,
fél benne az ember, fél a mától,
de még jobban a holnaptól,
de van úgy,
hogy mint a csillagok
az éjszakai égbolton,
megjelennek az apró fények,
ezek is csillagok,
ha nem is égi lakók,
(de talán a földre onnan érkeztek)
megnyugvást tudnak adni
a legnagyobb sötétben is
a szeretetnek az apró fényei,
a sötétet nem képesek eltüntetni,
de csillagfényükkel reményt adnak,
egy új, egy derűsebb hajnalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése