Hiány

Nehéz naptól vert ajtód mögött
nyakadba zuhan a csönd,
melléd telepszenek emlékeid,
lassan
megtelik a szoba,
kacagni hallod,
ahogy a napját meséli épp,
illata orrodba lopózik,
majd gyorsan elillan,
koponyádban őrjöngő szó:

HIÁNY

Fecske Panna