Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 30., csütörtök

Zuhanj velem!



Takard be a gyűrűző időt,
zuhanj velem - villámló
egek sötétarany szelén,
hol nem szabályoz be az értelem.
Ahol félsz - s mámor ízre vált
majd a félelem - s ha fölriasztanak
sugárzó éjjelek - zuhanj velem,
s a fájdalom rajzolt köréből
kiszakítom lelkedet.
Mélyhangú rejtelmek fényes ködén
zuhanj velem - míg vulkánok
izzása könnyű köddé lebeg
s holdad ablakomhoz ér - már
nem fogom kezed - csendes
ragyogás benned - minden lélegzetem.

Marien


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése