Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 5., vasárnap

Végre



Gregorians - The Sound of Silince

Végre eljött értem a halál, már mindenhol kerestem.
Belenéztem gyönyörű fekete szemébe, felemelt az ölébe.
Elindult velem, belépett egy éjsötét liftbe.
Amíg bámultak ránk az emeletszámok, halálra szeretett. Bőrömre rácsókolta lelke mélységét, én tehetetlenül remegtem. Közben, Istent dicsértem.
Szállt a felvonó a tetőre, és tovább - tovább , fel az égbe.
Majd ezer szilánkra szétrobbant, akár egy haldokló csillag. Ott lebegtünk ketten, ott a tündöklő semmi közepén.
Ő kacagni kezdett, szégyenlős lett háta mögött a Hold.
Végül ledobott a földre. Azon a helyen maradtam ,teljesen üresen. A szél szépen fújt körülöttem, majd rám simult.

Bédy Lili


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése