Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. április 17., péntek

Ma éjjel megint öröm veled lenni




Ma éjjel megint öröm veled lenni,
Mindent megadsz, amit kérek.
Segítesz nekem, hogy örüljel veled,
Szerelmeddel elvarázsolsz, elveszejtesz!

De ez így jó! Így tökéletes!
Nem lehet más vágyunk csak az emésztő tűz.
Szavakkal és dalban megsemmisülünk.
Mert a szerelem a miénk s nem menekülünk.

Ez az éjszaka ránk borult,
Csillagos paplannal betakar.
Minket szeretnek az Istenek.
Mi szeressük egymást, ezt visszhangozzák a lelkek.

Odaadom, csak neked, mindenem.
Vedd el, símogad meg szívemet.
Mondják: mindenki önző a szerelemben!
De ez nálam nem igaz, nálunk nem lehet az!

A gyönyörök gyönyörét újra és újra átéljük!
Büntessen érte a jó Isten.
Lemondani róla nem tudok,
Inkább ha kell, százszor érted halok!

Patricia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése