Köszönöm hogy vagy nekem

amikor az éj
fekete fátylát
levedli
szurdok mélyén
elrejti
térdem összecsuklik
harmatcsókra
ráhull halkan
mint zsámolyra
karom kitárom
szelíden
átfogni a kelő
napot
simogat
az éledő fény
hagyom
lelkedet
befogadom
ajkaimról halk
fohász
rebben
a nap mindig
veled keljen
köszönöm
lépted nyomát
a szomját oltó
fövényben
hajad táncát
zsenge szélben
hangod csobbanását
a létben
köszönöm
a padló sóhaját
ha érintésed
elhagyja
a poharat
melyen csókod
ívét
otthagyta
köszönöm
hogy vagy nekem

Lucskai Vince