Holdfény-álom

Az est bársonyt öltve,
lágyan fog körbe,
s úgy simul meztelen testemre,
mintha bőröm helyett, bőröm lenne.


A csillagokat nézem...
Onnan is azt az egyet idézem,
melyben téged látlak...
Melyben téged vágylak...


Tán te is nézed.
Tán te is félted ezt az álmot.
Melyben veled vagyok, s nem kell többé egyedül járnod.


Oly édes ez az este...
ahogy a Hold elfogyó teste megbújik az égen.
Épp úgy vágyok rád, mint régen.
Csak az érzés erősebb.
Mélyebb...
Tisztább...
Bárcsak itt lennél, és látnád!