A halvány lámpafény szelíd aranyában
nézem élettel telített szemed
magamat feledve ajkad mosolyában
szépséged csodálom kővé meredten.
És hol fázva, hol pedig lángra gyúlva
illatodba merülök félő gyönyörrel
hajad éjszínébe ujjaimat túrva
kéjes ájulatba nyögve veszek el.
Vörös Liliom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése