...tükörképed, ha volnék
nem csupán önmagad
visszamosolygó álomarcú foszlányaként,
hanem titkodat mélyen őrző
elhagyatott padlás
suttogó árnyalakjaként
nyúlnék feléd,
s nem csupán gyöngyfényszerű
csillogásod tükröződne bennem,
hanem megmaradt tisztasága
ennek az örvénylően romlott,
mégis általad oly bűntelen életnek...
s nem volna oly égető hiányod,
mint ahogy a lángoló bozóttűz
pillanatok alatt
győzi le a napfény-szítta száraz virágot,
mert ahogy magamba nézek
megpillantlak Téged,
ívhajlatos vaskeretű testemben
mártóztatnálak meg,
a tükröződő álomszerű képeket,
eléd borítanám, miként vörös sziromszőnyeget,
és talpad csipkefinomságú léptei nyomán
elfelejtett ködlátomások öltenek
a jelenben testet...
régi fájdalmak lecsorgó viaszba kötnek,
gyertyalángjuk fényét táncba nem hívja többé
a sötéten gomolygó est, békére hajtják fejüket...
...pilláid rejtekéből lecsókolnám a könnyek
Apró kristálygömbjét,
és jósnőként olvasnék belőle
...a múltban, jelenben, jövőben...
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése