Látod, fűszálak között kaján
ősz kergeti a nyarat győztesen,
csak ülök egy álmos árnyékon;
szelíd boldogságom nem szégyellem.
Csendet daloló menekülő nap,
hallgatom, ahogyan nőnek a fák,
Éjjel egy fenyő nőtt a kertben:
gyantás törzsén éneklő gondolák.
Lombjain lepergő delelő forróság,
hűs álom simogat takarónk alatt,
Riadt hangyák mentik suttogó bokrok tövén,
mi jobb napokból göröngyök közt maradt.
S akkor megjöttél: mosolygó délután,
kerti illatokkal kopogtató szél,
kezem kezedben, életed életemben,
erősen tartalak, hosszú lesz a tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése