Jó lenne egyszer olyan természetességgel
Ébredni, ahogy a nap csúszik fel az
Égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába,
A kávé illata jó reggelt kívánjon.
S hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
És a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk,
Hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát..
Vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
Nem elvárva a mező zöldjét, a virágok színét, illatát,
A szirmok bársonyát. Csak állni a szépség előtt,
Egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
Értelmet adni a fogalmaknak és kötni új barátságot a világgal és magunkkal!
Nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint egy kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül ébredni,
Hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
Hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
Bújjunk az éjszaka csendjébe..
Végre kinyújtózva önmagunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése