Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. november 1., hétfő
Olyan mély a csend...
égtelen csendben
alszik a város
olyan mély a csend,
hogy árva szívem
dobbanásait hallom
remegő kezemben
tartom a képed
üldöz a láz
arcomon könny pereg…
Hiányzol Apa!
behunyom a szemem
látlak, érezlek
emlékeimben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése