...soha magány nem tépte így vérző szívem,
soha ennyire nem égett belém egy szerető mosoly képe,
vágyakozásom törött üvegcserepein járok
a foszló naplemente képével fájdalmas üzenetet váltok,
lecsorgó könnyem fátyolán át
hiányodba gömbölyödve a holnapba átsegítő
idő tétova, könyörtelen ólommozgását figyelem...
...és csak az őrjítő kattogás marad,
emléke érintésed gyönyört fakasztó
puha álomképének,
körvonalad tökéletes ívelésén merengek
miközben igéző vágyad ízét
sóvárgó ajkaim között érzem,
csak lennék törött szárnyú
mégis szárnyaló pillangó
hogy lágy ujjaid hegyén megpihenjek
még gyógyulok és
új életre kapok...éledezve figyellek...
miként éjjel lopva gyönyörűségedbe feledkezem,
látatlanul a függöny ráncain át
vigyázlak, ha nem lehetek Veled...
kényeztető fürdőd párájában
leszek a tükrön kirajzolódó pár szavas üzenet,
amit a balzsamos illatú éjből
feléd nyúló hold keze vés tündéri arcod
visszaverődésébe...
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése