Nincs madárdal,
Sem napfény,
Nincs reggeli boldog pillanat.
Ez ősz, köd és rabszék,
Egy állomás, rövid alkonyat.
Nincs érintés,
Megnyugvás a jöttmentnek,
ez ősz, csípős dér, s a hideg,
mi felkúszott a szívemen.
Vacogva járom kitépett
fákon által rombolt utamat,
kihűlt a nyár,
kár hogy elmúlt az öntudat.
tücsök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése