Alszik a párnán...

Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzű árnyékvilágot,
most talán eléri, amire vágyott.

Haja, mint hullámzó tenger, szétterül
s mint megannyi huncut, csillogó patak
futnak ki tincsei a párna redői közül
hogy végül a félhomályba elbújjanak.

Az ablakon bekukucskál a hold
a vén kukkolló, ily csodát ritkán lát
rá is teríti puhán ezüst sugarát.

Oly szép e kép, mozdulni sem tudok
nem csábíthatnak el most dévaj démonok
torkomban érzem a vágy lüktetését,
érte mozduló testem minden rezdülését

A világot most intettem csendre
minden s mindenki fogja be!
Tücsök! Nem kell most harsány zene,
valami halk duruzsolóba fogj bele.

Alszik a párnán a kedves,
s én lélegzetvisszafojtva hallgatom
ahogy piheg a levegő a csepp ajkakon.

Kováts Péter

Michael Bolton - A Love So Beautiful