Engem szeretsz!

Az alvók fülébe álmot súg a szél
sár-agyagos kézzel simogat az est
angyal-alakot ölt a lámpafény,
torkomba érzek gyűlni könnyeket…

Hallgatag az éj - időtlenül nyüzsög
tenyeremből eszik a megszelídült perc
a vén liget felől csak a csönd üvölt
világgá kiáltja, hogy csak engem szeretsz!