Válóczy Szilvia: Erdőddé válok [+16]

Mögöttem vonaglik a csend,
Éhes ujjaid bőrömbe égnek,
Nincs eleje a végnek,
S vége sincs...
Végtelen utakra térnek
Csókjaid...
Gyengéden sodródnak
Rám feszült karjaid,
Combjaimba ékelődsz,
Forrongva dőlsz lágy habjaimba.
Elcsuklott hangjaidra
Legszebb énekem hevül,
Erdőddé válok,
Lelkeddé...
Vágyaddá ott... legbelül...