Az utolsó nyár

Ha kezem már többé nem érint,
S ha többé hangom sem hallod már;
Majd rongy-tél aszott lucsokként,
Tavaszt kívánva, imádott új-év vár, …

Míg két kezem rongyként öregedett,
S hangom elrekedt, (- az ó-időbe fúlt),
- Majd elsuttogom utolsó leheletem,
De a szememre csak hűs-homály hull.

Elhamvadt szívem parázs-tüze már,
S míg az idő a pillanatba fagyott;
- Megdermedt az első napsugár,

Mely hajnalban a lehunyt szememre sütött,
S csak toporgott várakozva a Nyár;
De engem, - utolsó tavasza itt hagyott!

Louis De La Cruise