A lelkem fáj…

A lelkem fáj… Isten ne adja,
hogy most belém szeressen egy leány.
Úgy vágyom egy puha ajakra,
sóvárabb soh’se lehettem talán -
oly jó volna… Pihenni vágyom.
Csak két ringató kart találnék.
Egy perzselő iszonyú nyáron
jön minden árnyék…

A lelkem fáj… Isten ne adja…
Jaj volna, hogyha most találna rám.
Bár volna jó, egyszerű fajta,
egy senki, egy nyugodt leány.
Bár senki volna… ha enyém volna…
Oly beteg hő tüzel szemembe…
Itt hagyna, jaj… vagy ő is bús
valaki lenne…

Tóth Árpád