Tudod arra gondoltam,
hogy halálos veszedelem az,
hogy elfelejtett a lelkünk érezni.
Mintha a bőrünk szűnne meg lélegzeni.
Nem csak a szeretet él csak a fejünkben,
hanem a bűnbánat is.
Nem tudunk valamit mélyen bánni,
mert úgy, mint ahogy a szeretet nem,
nem ér oda a megbánás sem.
Azért van, hogy annyi rosszat
követünk el magunk ,és mások ellen.
Mert nem bánjuk,
mert nem tudunk mélyen megbánni,
nem tudjuk annyira bánni,
hogy fájjon, hogy zokogni kelljen tőle.
Az agy feledékeny,
könnyen felejti a bűnbánatot,
azért követjük el mindig
ugyanazokat a rosszaságot.
Az agy nem érez, csak emlékez,
de sokáig csak másnak a bűnét tárolja.
A lélek keze nem tud
kinyúlni a bánatért,
hogy magához húzza,
a lélek már nagyon gyenge,
mert régóta éhezik.
Eljutni hozzá nem bír a bánat,
mert az agy nem küldi, ő ,a lélek,
már régóta koplal, hát erőtlen.
Talán a szeretet egyedül,
ami felélesztheti, a kívülről jövő
dübörgő szeretet, ami olyan fájdalommal
szakítja át a páncélt, a lélek páncélját,
hogy attól a halottnak is
megdobban a szíve, a halott lélek is
elkezd sírva élni.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése