Köddé változol

Szétporlanak az emlékek
eggyé válva,
múlt lesz belőlük
a szeretettel együtt,
az idő is széthullt
mégsem fordítasz hátat
az ölő végzetnek ...
Itt felejtett illatodból,
erőt merítek
finom érintésed
álmodom magamra
ujjaid játékáról
folyton álmodva
amikor az est
csendesen lüktet.
Én egyre csak várlak ...
várlak és álmodok
de köddé változol,
amikor fordulok
mert vélni láttalak...

/vörös liliom/