A hang

Te biztosan megérted ezt a különös hangulatot
amely ma éjjel kúszott agyamba és jelt adott
hangod ma éjjel olyan, mintha édes, puha krém volna
mint amikor anyám az ünnepi tortát mázzal bevonja
mintha közelebb ugyanakkor távolabb lennél tőlem
mintha elhallgatnál súlyos gondokat előlem...
úgy képzeld el
olyan, mint amikor a lapos kavics a vízbe csobban
körötte ezer gyűrűt látsz majd kisimul még jobban
ma éjjel olyan a hangod mintha puha, friss mohát simítanánk
hűvös, halvány finom-zöld és felszökik tőle a láz
a ma éjjel olyan, mint a régi bársonyruha fodra
a ruha pávakék, súlyos és cifra a sok gombja
a ma éjjel olyan, mint amikor tisztán érezzük
hogy miénkké kellett lennie a pillanatnak
amitől gondjaink percekre, órákra elszaladnak...

nem tudom ezt jobban most visszaadni és elmesélni
de Neked - azt hiszem - ezt nem is kell
hisz Te vagy az, aki mindezt szavak nélkül
tisztán, világosan és hajszálpontosan megérti.

Kovács Anikó