Te-te-te

Lepedőm redőjét
homlokodra mintázta az idő,
nyújtózó alakod lágy felhő
paplanom dombjain,
reám lágyan omló baldachin
hullámzó ˝… te-te-te…˝ hangod

-remegő vágy kötve-
az ágy keretén
nyújtózik száz
eloldott sóhajod
-kincseim őrzőm-
párnacihámba rejtett
pézsma-illatod apránként
veszem elő,
-simítja bőröm-
bársony-kék
szövetébe szőve
magként pihennek
kelő álmaid,
s mint tápláló eső
-éjről éjre-
rajta könnyzápor pereg,
pihekoszorúja felett
még ott lebeg
nyakad szivárványa,
égboltja ölelő
két kezed…

AAKrysten

emilie simon - to the dancers in the rain