Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. augusztus 15., szombat

Hiány



fakul egy díszes pillanat
fülsiketítő köztünk a csend
láng-párnákon árnyék
-többé nem tüzel-
kifáradt a fényt-gyűjtő ismeret
nem tudtam hogy a mosoly
ily´ törékeny
haragcsitító ígéretek
nem is kellenek
sietünk elhagyni
mit sosem értünk el
kezdeni újra?
céltalan futás
elképzelésed másnál
régen sorban áll
mégis
sokszor
nyilallást érzek
belül úgy tüzel
megszoktam meleg tekinteted
s ha az est leszáll
sóhajokba rejtené magát
- oltaná bánatát-
bennem a hiány

newyear


Umberto Tozzi-Ti Amo



2 megjegyzés:

  1. Szió :)

    Nagyon klassz a blogod Ernest, kiteszem magamnál is a linkek közé a címed, s rendszeresen visszajáró leszek ahogy látom... s ezt garantálhatom ;)

    Csak így tovább ;)

    Pussz: Lib.

    VálaszTörlés
  2. Örülök,hogy klassznak találod a blogom,remélem,hogy találsz majd olyan beírásokat ami lelkednek gyógyír és felemelő.
    Köszönöm a megtiszteltetést,hogy linkeled a blogom a tieddel,puszillak
    Ernest

    VálaszTörlés