Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 22., péntek

Alkonyuló szavak



Búcsúzom,
Bár pilled még a nyár…
Szemeim fátyolán
Az írisz sötétül.
Elhervadtam már.
Míg elmúlt jégkockák
Csöngő hangja
Zeng a fülembe,
S múlt koccint
Hideg poharán…
- Búcsúzom hát.

A forró nyár
Fellibbenti
Utolsó mámorát,
S édes illata
Magába zárja
Gyöngykristályaim
Porát…
- Fehér lepke libben
Régmúlt
Kék virágon,
S bábbá változik
Tenyeremben
Az álom.

Élet,
Ó keserű élet!
Ne hívj,
Nem jövök többé.
Elszállt
Az utolsó lélegzet,
Köddé vált a remény.
Nézel…
Szemedbe nézek,
S érzem Te vagy
A mindenség.

Erőt… mondd
Hogyan szerezzek,
Ha rég elveszítettél.

Lilla


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése