Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 26., kedd

Álmomban választhattam...



Álmomban választhattam, eldönthetem, hol, hogyan szeretnék élni. Ebben a fájdalommal teli, sokszor mocskos, bizonytalan világban, vagy visszamennék-e, a biztos rendbe, a paradicsomiba, ahol szabadon élhetnék, mint a madár, ahol a harmóniát, terített asztalként kapnám, élhetnék a tökéletességben, aminek csak egy feltétele a tudatlanságom lenne. Nem tudhatnám, milyen a fájdalom, a hiány, a boldogtalanság. De azt se, milyen rátalálni, milyen egy kézfogás emléke, milyen meghallani, egy régen várt hangot, milyen meglátni egy szeretett szempárt, milyen simogatásra vágyva megsimogatva lenni. Választanom kellett a készen kapott biztos harmónia, és a bizonytalan, de kiérdemelt boldogság között.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése