Zsigai Klára Vallomás

Fáj a csend némaság,
próbálom túlélni, feledni
nem gondolni arra
- és akkor mi lett volna?
Tiltakozik minden sejtem,
falról csorognak igaz szavak
boldogságot reméltem,
most épphogy túlélem
az élet csak ennyit ad,
tán többet nem érdemlek,
ha mégis így van,
akkor mit kell tennem,
hisz akarom tiszta szívemből,
AKAROM!
kimondott szóra reszket a testem
nem tudom mit szánt a sors nekem
harcossá váltam,
küzdő szellem lettem
szüntelen harcra hívtak
meg nem állnak
éjt nappá páncélruhába járjak
harcolok igazságért életemért
porig hajolok bajba jutottakért
kezemet nyújtom
önzetlenül tiszta szívvel adok
porban meglátom kincset
boldogságot pénzben soha nem mérem
jó szóra mégis könny szökik szemembe
célom utam elől nem veszíthetem
most gúzsba kötöttek
fejem felől hazug szóval
házamat vinnék el!