…tudod, Édes

…tudod, Édes, ha egyszer alvó szemeimet megkoszorúzza a végső csönd, és betonná kövül bennem a felismerés, hogy magadra kell hagynom, ne félj...a tegnapok porából föltámadva, magamra öltöm a hold félig sötét, félig ragyogó karéját és az éjszaka kárpitját fölhasítva, az üres univerzum hullámain keresztül, alvadó látomásként szegődöm hozzád éjszakánként, hogy legyen kivel megosztanod égő titkaid. Hiányod árnyékából szőtt fátylammal takarlak be finoman minden áldott este mielőtt elalszol, álmos pilláid tövében ringva, nincs-ízű regéket mesélek, s amíg a hajnali fény magába nem ölel, szívemen ringatva, álmaid visszfényét vigyázom…
Moha

Ha most kérdeznél...