Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 18., hétfő

Hallgatnak az álmok;



Hallgatnak az álmok;
fényrések fonalán
gondolattá válnak.
Út porából nem sikoltanak
árnyak, csak a csend
délibábja - kopott
köpenyét színesre váltja.
Lépteid nyomán körvonalak
a magad képére állnak,
s feltörő sóhajok - végre
szavakra találnak.

Marien

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése