Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 23., szombat

Remény, mit remélsz?



- Remény, mit remélsz?
- Semmit, soha többé.
- Miért?
- Valami megváltozott.
- Élet, mi vagy?
- Csak gyötrelem vagyok.
- Mégis mi éltet?
- Csak a múlt, az emlék.
.- Mit mondasz, szív?
- Szeretek mindörökké.
- Látsz végső célt?
- Csak egy gondolatot.
- Mire gondolsz?
- Hogy várom a halált.
- Jó lesz?
- Parancs kényszerít, hogy megtegyem.
- Miért kényszerít?
- Mert tudom ki vagyok.
- Ki vagy?
- Az, aki megadta magát.
- Kinek?
- A fájó, örök szerelemnek.

(Louis de Camois)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése