Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 11., hétfő

Voltam és leszek



Szunnyadó parázs voltam,
mit egy átok felélesztett.
Tűzviharként tomboltam,
de a lelkem csendesebb lett.
Néma völgyben csend voltam,
egy kiáltás felébresztett.
Majdnem mindent feladtam,
de a szívem nem engedett.
Kiszáradt patak voltam,
melyben élet nem csörgedez.
Nyári zápor a porban,
a patakmeder éledez.
Kandallóban tűz leszek!
Szelíd, fényesen pirosló,
Testet, lelket melenget,
nyugalmat és álmot hozó.
Hangos madárdal leszek!
Rigófütty és pacsirtaszó!
Néma kiáltás helyett
boldogan dúdolgató.
Áradó patak leszek,
vidám, élettől duzzadó!
És záporeső leszek,
égi szivárványt rajzoló!

Hajdú Mária

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése