Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 31., vasárnap

Vágytitok



Ahogyan új életre sarjad a mag,
S virágba vonják magukat a gyümölcsfák,
Ahogy felszépíti fátyol-keblét minden virág,
Ahogyan csábítja csillámmal a csillagokat,
S fénye manna-nedűvel vonja be arcomat,
Ahogyan a szirmok belseje bibe-vágyat lehel,
Úgy akarlak szeretni fantom-szerelemmel.
Ahogyan ölét harsány-nyitottan kéjre tárja,
Ahogyan tűzszemű szél-hercegét várja,
Ahogyan visszasírja érzékei nyomát,
Úgy barázdálnám tested egy életen át.

Molnár Szilvia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése