Miért érzem azt hogy semmit nem érek?

"Miért érzem azt, hogy semmit nem érek?
Miért nem kapok soha, amikor mástól kérek?
Miért nevetek kívül ,mikor belül félek?
Miért nem hiszem el ,hogy fontos lehet még az élet?

Mondd, kettőnk között az összetartó kötél meddig ér?
..ha elszakad, én nem küzdök már tovább az életért.
De elvesztem a zajban és hiába kereslek,
már érzem a súlyát az elfelejtett tettnek.
Néha sírok, mikor a szép emlékekre gondolok,
és belül megfogadtam százszor,
minden szót megfontolok,mielőtt kiejtem őket,
hiszen csak fájdalmat okoznak, és minden apró hibát az egekig felfokoznak.
Miért az az élet rendje, hogy elmúlik ami éltetett?
Miért nem látjuk a középutat,miért látjuk csak a területet?
Most kinézek az ég felé ,és arra gondolok,mikor leszünk végre, igazán boldogok?

Miért érzem azt hogy semmit nem érek?
Miért nem kapok soha amikor mástól kérek?
Miért nevetek kívül ,mikor belül félek?
Miért nem hiszem el ,hogy fontos lehet még az élet?

Most sírok, de senki nem hallhatja a hangomat ,
a fájdalmamat elrejtem ,és a régi dolgokat,
amik összekötöttek veled.
Messzire elhajítom,és a rég elfáradt motort, most újra beindítom,
hogy legyen egy társam, aki velem van, ha félek,
hogy amikor zenélek érezzem valamit érek.
Régen kitöltötted az űrt, de most újra űrt érzek,
és már nem adsz erőt, mikor a fájdalomtól vérzek!
Tudom, hogy nem lesz soha fontos az élet,
már nem nevetek kívül, hiszen belül félek!
Már tudom, hogy nem kapok soha ,amikor kérek ,
hiszem ,hogy vagyok......"

(Addamz)