Valami éltető fény

Valami éltető fény talán
örökre elsuhogott messzire,
lassan távolodva, lebbenő homályba..., -
nélküled itt minden állóképpé torzult,
és belesimult halk bánattal
a nagycsöndű hegyek ölelő karjába.
Április van, már majd' minden perc tüzes:
meglehet, még éjszakánként fázom,
(ahhoz szoktam, hogy szíveddel melegítesz)
de jól tudom, bárhogy is van, -
mégis az én évszakom ez.
Most még az...
de ki tudja, holnap mi lesz?
Vajon beletartozom-e ebbe a tájba?
Van-e még szükség a magamfajta, őszinte,
bolond prófétára...?
...úgy érzem, teljes valóm
oldódik át most egy mélyebb, rút világba.
Tudom. Tudom én jól...
Az április a jázminokba illatot cseppent,
és szirmot bont az orgona minden sír felett,
- de azt is tudom, (s ez néha megment)
csak az kínlódik ily konokul, ki önzetlen' szeret.
[...]
Így hát...
...hiába lobban rózsaszínt a tulipánfa,
és lábamhoz bókol sok apró bokor, -
mire jó?
...ha nincs előttem járható út,
és már mögöttem sincs, - sehol.