Még végül

Még végül imádkozni is megtanulok
Érted drága. Nevedet morzsolgatom
rózsafüzérként végtelen perceimben.
Arcodat festem az égre, vízre, nap
fényére, szél szagára. Varázslókhoz,
tündérekhez, földjeink anyjához
könyörgök. Felfeszíted leszögezett hiteim
biztosnak hitt alapjait. Szerelmünk
lefeszít eddigi életem kapufájáról.
Nem ment már semmi, ami nem
Veled van, s Érted.
Nélküled nem minek a minek,
nem íz az íz zamata.
Hüllők hideg, lassú érintésével
múlnak hiányodban a napok.
Nem-Veled minden acélkemény, fémes,
rezzenéstelen, rideg.
Még a túlvilági boldogságot is hiszem,
ha érkezel, s a keresztrefeszítés kínját,
ha nem vagy velem.

Görög M. Éva