Ha szíved dobbanása elhalkul,
és csak az Isten fogja majd a kezed
ne félj, majd tovább visz az út
mely egyszer hozzám újra elvezet
Mert eddig is volt már milliónyi ösvény
mely keresztezte folyton életünk
szívünk fölött, a mellünk közepén
hordozzuk kincsként örök szerelmünk
És lesz majd iszonyú, mélységes sötét
de főnix porunkból gyúlunk újra létre
elmúlást lehelő mocsarak ölén
várjuk hogy szülessünk a másik örömére
és csak az Isten fogja majd a kezed
ne félj, majd tovább visz az út
mely egyszer hozzám újra elvezet
Mert eddig is volt már milliónyi ösvény
mely keresztezte folyton életünk
szívünk fölött, a mellünk közepén
hordozzuk kincsként örök szerelmünk
És lesz majd iszonyú, mélységes sötét
de főnix porunkból gyúlunk újra létre
elmúlást lehelő mocsarak ölén
várjuk hogy szülessünk a másik örömére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése