Mélykék gondolat

Elnyel az idő kéke,
a kamaszkori nyarak
már nem nyargalnak utánam.
A béke ölébe vesz, míg
kezemben ringatom
arcképed rejtőző mosolyát.

Hatalmas pihenő végtelen
pipacsmező közepében állva
üvöltöm madárijesztő tudattal
szerte a világnak
egyedüli mélykék magányom.

Vágyom utánad.

Csüllög István Ernő


Adagio in G Minor