Tudod olyan ez, mintha...

Tudod olyan ez,
mintha egy időben
lennénk élők,
és halottak.
Mintha úgy nevetnénk,
hogy közben zokognánk.
Mintha kérdeznénk,
mintha
befognánk a fülünket
a válasz elől.
Mintha egyszerre lenne
a tél a nyárral.
A születés
az elmúlással.
Mintha ennénk,
és közben éheznénk.
Mintha
boldogok lennénk,
miközben
boldogtalanok vagyunk.
Mintha úgy közelednénk,
hogy közben távolodunk.
Egymástól.
Mintha rohanna az idő,
mintha
megállt volna az idő.
Mintha aggok volnánk,
Mintha gyerekek lennénk.
Mintha gyűlölnénk,
mintha őrülten szeretnénk.
Mintha megölnénk egymást,
mintha életet lehelnénk
egymásba.
Mintha ölelnénk,
mintha
halálra szorítanánk
egymást.
Mintha ismernénk
egymás rezdülését is,
mintha
nem éreztük volna egymást
soha.
Mintha vágynánk egymásra,
mintha irtóznánk egymástól.
Mintha ütnénk,
mintha simogatnánk.
Mintha szeretők lennénk,
mintha testvérei lennénk
egymásnak.
Mintha minden elmúlna,
mintha minden megmaradna.
Mintha ordítanánk,
mintha megnémulnánk.
Mintha nem történne
semmi.
Mintha minden változna.
Mintha csak lennénk.
Mintha nem is lennénk.

.kaktusz