Most.. hallgatom a várost. Vetemedő eresz panaszát, omló vakolat utolsó sóhaját, macskakövek dorombolását, buggyanó hányást egy oszlop tövében, ablaküvegek tétova, törékeny, feszült csendjét, a sikító villamos síneket, tűsarkak döbbenetét a kövön, ahogy a vidámparkban kacag a pénzzé vált öröm, halkan, a repedezett betontengerek közé rekedt párolgó kutyaszar bágyadt énekét, ahogy a STOP tábla mond "Megállj!" mesét, ahogy röhögő görcsöt kap egy légkalapács, ahogy nyafog a csatornarács, ahogy a fény súrlódik a szmoggal, ahogy a piacon sír a sok hal, ahogy egy cigarettavég sercegve a filterig ég, ahogy a zsákutcák visszhangozzák a csendet, ahogy a gyárkémények levegőt vesznek, ahogy a négy oroszlán bömböl a Lánchíd két oldalán, ahogy a bárányfelhő béget, ahogy a nap a zebrába csíkot éget, ahogy a hajnal hasad, ahogy az Országház újabb fekete négyzetmétert harap a Kossuth térből éppen, ahogy a szabadságszobor tekintete csobban a Duna vizében.. Ahogy szívembe nő a beton.. Bár nem hallom, mégis tudom, egy napon meglátlak.. és szívem egyetlen dobbanása elnyomja mind e zajt.. Majd..
Bodrogi Péter
Nana Mouskouri - I have a dream
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése