Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. október 5., hétfő

… vágy



Vágyom Rád… olyannyira,
Mint az Éj a Holdra… nélküle,
Csak sötét volna… vágyom,
Vigyél a csillagokba… szeress!
Ahogy én kívánom az ismeretlent…
Ölelésed, melyet nem éreztem,
Fáj, hogy lehetetlen… mégis…
Vajon meddig? Lesz erőm várni,
Arra, amit meg sem kaptam…
Vágyni… Rád… ott lenni karjaidban…

Mirian

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése