Fáj, hogy el kell válnom Tőled!
Ne kérdezz, semmit csak menj tovább!
Ne keresd okát, hisz én sem tudom,
csak menj tovább és ne gondolj rám.
Most rám tört valami kegyetlen érzés
mely tőled, lehet, örökre elszakít,
Fáj, hogy el kell válnom Tőled!
Fáj, hogy látom keserű könnyeid.
Gyönyörű szerelmünk örökké él!
Hidd, el a sírig szeretlek én!
Álmaimban is csak veled álmodom így
Ne kérdezz semmit csak menj tovább!
Most e verssel én mondok búcsút
de holnap, tudom Te küldesz el!
Ne keresd okát, hisz én sem tudom,
valahogy megfagyott köztünk a vágy.
Lehet, megbánom, hogy elküldlek Téged,
lehet keserű lesz majd nélküled,
most úgy érzem mégis a napfénybe lépek.
csak menj! Tovább! És ne gondolj rám.
Fáj! - hogy el kell válnom Tőled.
Ne kérdezz semmit! Csak menj tovább.
Ne keresd okát! hisz én sem tudom,
csak menj tovább! - és ne gondolj rám!
Kováts Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése