˝Úgy érjen téged a szerelem, mint a kinyilatkoztatás˝

˝Úgy érjen téged a szerelem, mint a kinyilatkoztatás˝,
szent indulatával, villámcsapásával,
mely földre terít minden múltbéli leselkedő árnyat.
Földmozgást és csendet hoz magával.
A tenger büszke morajlását
hozza magával, s a Kert nyílásán
lángpallossal őrt álló angyal
döbbent arcmását. S e hirtelen támad világlármát,
e istenítéletet, mostani életének
pokrócmagányával takarja be.
Szerelmes az öröklétrögökben találja
meg azt az arcot, aki arra született,
hogy lángra lobbantsa szívét.
Aki szerelemes az tanul meg jól
és helyesen imádkozni!
S míg imádkozik, addig az Úr bőkezűen munkálkodik.
Olyan válik a szerelmes lelke,
mint egy oltár, hétágú gyertyatartó,
lámpások olaja, szív és vesét elválasztó vonal.
A szerelmes szíve tele van isteni álmok álmaival.
Mindenért hálát ad.
Mindent remél. Mindent hisz. Tele van ősbizalommal.
A szerelem nem egyéb,
mint az Isten egyik legtitokzatosabb
titkának megélése. Mert akiknek a szívük tiszta,
azoknak megadatik a kinyilatkoztatás. A telt csűrök békéje.
S ilyenkor feltárul az üvegtengeren egy égre nyíló ablak.
Ezen meggy be a szerelmes, hogy kinyilvánítsa ki született
meg benne. És ő nem kételkedik szerelme szépségébe.
Tudja: a szépség annak a gyümölcse, amit az élet
tanításából nyertünk és megértettünk.
Mert a legfontosabb dolog a szerelemben:
a tisztaság és hűség.
A szerelmes a szív áttetsző ablakán lép be,
s ezután az asszony, aki hallja szárnyaló énekét,
örökre e dallal az ajkán, úgy lángol,
mint a szentély éjszakai öröktűze.
Az asszony hallgatja, míg aranyozott libánusfa ágyában
szendereg, átváltozik szerelme énekévé.
Ezután felserken és elindul
és egy testté lesz szerelmesével.
Ó, a Létben időzni nem antik rege csupán!
Hit által megragadják a pillanatot,
ami adatik nekik, máshonnan.
És a két test összeforrt ütemes ritmusa egyetlen
történelem előtti, édenkerti örömöleléssé válik,
mely mély és igaz - mert látta Isten, hogy igen jó.
És ők énekelnek és dalolnak és ujjonganak
a fény háromszögében.
A férfi szerelmes lelkével simogatja a szeretett nő lelkét.
És a nő befogadja, és szelíden visszasimogatja párját
az ő szerelmes liliomlelkével. Mindenestül befogadja,
elhalmozza és dédelgeti egész asszonyi lényével a férfit.
Ekkor egy égi ablakon át bebocsátást nyernek
a láthatatlanba,s ők összeölelkezve mennek,
míg odafent a mennyben a szerelmes férfi
és a szeretett asszony eggyé forrt csendje
együtt kelti éltre az édeni emberpár
első ölelés utáni csendjét,
s még bűntől mentes szerelmét.

Leleszi Károly