Éjszakai vágy

Mikor a varázsmesék éjszakáján feléd száll egy sóhaj
És szíved dobbanásában hallod hangom dallamát,
Akkor lépj oda az ablakhoz s nézd a kacérkodó holdat,
Amely pipacsvörös pirkadatból fon egy tűzrózsát.
Szívesen lennék abban a percben egy arra járó csillag,
Hogy fénysugárral ragyogjam be könnyező szemed,
Mert tudom, hogy a távolból is az én arcomat látod
S gondolatban velem szárnyalsz a lágy szirtek felett.
Gyűrött párnád ráncos csücskét fogd majd szorosabbra,
Hogyha érzed léthiányom, mely léleksebként lüktet,
S mikor vágyillatom gyöngycseppjei szétgurulnak rajta,
Te hagyd nyitva boltíves kapuját a szálló képzeletnek.
Szétszórt álmokban is őrizd meg a legszebb emlékeket
Vigyázd azt az érzést, mely még olyan szépnek látszik,
Óvd meg azt a külső burkot, melyen nem hatol át semmi,
Míg magas röptű szenvedélyünk ölelésre vágyik.

Kun Magdolna

Koncz Zsuzsa, Sebestyén Márta- Rejtelmek