Mintha fényt
kérne ajkad
gyönyörű csendben:
megbabonázol,
örök tavaszba
temetsz,
s szemed
azúrkék fényét
iszom, mint
ki örökkön szomjas,
lágy lepel tested
testemen:
könnyű éteri
balzsam,
vihánc kedv,
szeszély és fény,
valami merülő
dallam szívemen,
a beszűrődő fény
virágot simogat,
mint ráncos
tenyerem:
ragadd el lelkem
hullámokon át,
s ne add vissza,
ha kérem,
csak ha örök
fényben
fullad el hajónk
zajtalan,
csendesen...
Sánta Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése