Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. október 24., szombat
Pillanatod
Egy pillanat volt,
csak egy pillanat, egy vágyott,
éppen úgy múlt, ahogyan a többi,
mégis, harmat-lágy ölelésed után,
forróság futott át hideg testemen,
szemeim csukódtak, s millió csók is volt
egy végtelennek tűnő megállt időben.
az az édes, a finom,
ízét most érzem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése