Az elváltak

Ne írj! Fáradt vagyok, és szeretnék kihunyni;
a szép nyár nélküled fáklyátlan szerelem.
Ha karom el nem ér, jobb neki már lehullni;
síron kopog, aki kopogtat szívemen.
Ne írj!

Ne írj! Legyünk halál, magunknak is csak emlék.
Kérdezd az Ég Urát, hogy szerettelek-e!
Hallgatásod mögül hallani, hogy szeretsz még,
mennyország volna, mely nem fogad be sose.
Ne írj!

Ne írj, Tudom, ki vagy; s fáj rád gondolni, bízni;
hangod őrzi a múlt és gyakran hívogat.
Ne nyújts élő vizet annak, ki nem tud inni;
drága betűk elém idéznék arcodat.
Ne írj!

Ne írd a szót, melyet olvasni nem merek már;
úgy érzem, az ragyog a mosolyodon át,
hangod abba ölel, amit a képzelet vár,
s csókod azzal süti szívembe parazsát.
Ne írj!

Marcelle Desbordes-Valmore- ford: Szabó Lőrinc