Tudod, egy idő után,
ha az ember már elvégezte
a feladatát,
jó lenne csendben,
békében félrevonulni,
öreg tóvá változni,
csak úgy lenni,
örülni,
mikor fürdőzők jönnek,
oda csak azok jönnének,
akik szeretik,
csak azok jönnének,
akik fürödni akarnak
a vizében,
akik a ő vizét szomjazzák,
nem megszokásból,
nem kötelességből,
nem illendőségből,
addig maradnának,
ameddig jó nekik,
addig jó a tónak is,
amíg jó a fürdőzőknek
azután mikor elég volt,
elfáradtak a lubickolók,
elfáradt az öreg tó,
a fürdőzők,
a viszontlátásig
szépen hazamennének,
talán egyszer Te is jönnél,
egy fa mögül figyelnél,
megvárnád,
míg a ricsajozók elindulnak,
ha megkeresnél,
hűs vizemmel szelíden
körülölelnélek,
elmesélnéd nekem,
mi történt a nagyvilágban,
én pedig,
hogy mi az én kisvilágomban,
maradnál, míg akarnál,
s ha már mennél,
búcsúznál
lehet, kevesen jönnének,
de többen nem is hiányoznának,
csak akik örömmel jönnének.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése